Hogy megszülessenek a kívánt gyermekek!

Hogy megszülessenek a kívánt gyermekek!

Pálya (valóban) választás?

avagy a pálya választ minket…figyeld a kicsit!

2017. május 04. - Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom

 

Munkavállalási tanácsadóként dolgozom fiatalokkal is, akik még a pályaválasztás előtt állnak. Ennek kapcsán merültek föl bennem az alábbiak. Hogyan is kezdődik el ez az egész folyamat?

 

Amikor megszületik a pici, a család szeme-fénye, már kialakult ösztön-késztetésekkel és hajtóerőkkel rendelkezik. Milyen forma után nyúl szívesen, melyik szín tetszik neki, hogyan viszonyul környezetéhez, emberekhez, tárgyakhoz, hangokhoz? Aztán elkezd mászni, feláll, elindul, egyre többet ismer meg a világból, kézzel, lábbal, egész lényével részt vesz a felfedezésben.

 

 

Az én kis unokám például a porszívóval kötötte első szoros barátságát, (egy nagy, ipari, szép sárga gépről van szó, ami gömbölyű, forog és minden irányba közlekedik) annak a segítségével tanult meg felállni, járni, azt „szerelte”, forgatta, lökdöste, beszélt hozzá, és teszi ezt a mai napig nagy boldogan. Az első kimondott értelmes szó-kísérlete is a „porszigó” amivel rendesen megelőzte az Apa, lámpa és Aga (Anya) szavait, rengeteg témát le tud vele fedni a mai napig.

 

 Ismerkedés a "porszigó"-val (A kép illusztráció)

porszivo.png

 

 Vajon ez mit jelez előre? Gépészmérnök, kisgép-szerelő, vagy netán feltaláló lesz belőle?

 

Egy biztos: szülőként érdemes figyelni, előrelátóan jegyzetelni, mit is csinál, mivel is játszik csemeténk egészen kicsi korában, aztán később, mik azok a kedvelt tevékenységek, amiben el tud merülni, ami leköti eleinte percekre, később pedig akár órákra is a figyelmét.

 

Meg szoktam kérdezni a fiataloktól tanácsadáson, mivel játszottak kis korukban, milyen kedvelt tevékenységeik voltak? Van, aki rögtön mondja, hogy boltosat játszott, segített sütni a nagyinak, vagy épített, legózott.

Aztán vannak, akik alig tudnak ezekre visszaemlékezni.

 

Nagyon jellemzőek ránk az első játékaink. Én is tudom, hogy a tesómat és a szomszéd kisfiút már instruáltam, kiadtam a szerepeket, irányítottam a közös játékot. Később nagyobb gyerektársaságnak verseket, jeleneteket tanítottam be, amiket előadtunk a szüleinknek.

 

Nem lepődött meg senki aztán, amikor pedagógus lettem. 18 évig tanítottam alsó tagozatos gyerekeket, amit szenvedéllyel csináltam. Innen vezetett át sorsom a felnőttek világába, ahol gyakorlatilag ugyanaz a feladatom: keresni mindenkiben az értékeset, tehetségükre rávilágítani a virtuális elemlámpámmal.

 

A lányaim imádtak rajzolni, egyedi tárgyakat készítettek már egészen kicsi koruktól, erősségeik közt szerepelt a kézügyesség, amit aztán továbbfejlesztettek, és ez meghatározta a későbbi választásukat. Hivatásukat magas színvonalon művelik, visszatérnek az elégedett vendégek, vevők, és tovább is adják az elérhetőségüket ismerőseiknek. Kutyakozmetikus és ékszerész szakma lett a hivatásuk.

 

A kis korban felbukkanó erősségeket észrevenni, támogatni, a továbbfejlesztést segíteni – ez a szülő feladata. Tudjuk magunkról, hogy abban a tevékenységben érezzük jól magunkat, amit szívesen, belefeledkezve tudunk végezni. Ennél jobbat nem kívánhatunk gyerekeinknek sem.

 

Tehát figyeld, értsd meg a gyereket, jegyezd meg, mit és hogyan csinál, hogy segítségére tudj lenni, ha kamaszként már nem tud olyan jól visszaemlékezni a kezdetekre! Hálás lesz érte, ha elmeséled neki, piciként mit szeretett csinálni, mi volt a kedvenc elfoglaltsága. Mindenki szeretné, ha boldog és megelégedett gyereke, gyerekei volnának. Ha felnövekedve olyan pályát választanának, amiben ki tudnak teljesedni, és meg is tudnak élni belőle.

 

 

 

 

Ma is emlékszem osztályfőnököm szavaira a gimnáziumban : „Mindegy, mit csinálsz, te legyél benne a legjobb!" – Talán arra gondolhatott, hogy amit szívesen végzünk, abba tudjuk beleadni azt az energiát, amivel eredményesek lehetünk, bármi is az, amit választunk. Ma ezt úgy mondjuk, ahhoz van meg a kellő motivációnk.

 

Természetesen rengeteg összetevője van még a jó választásnak: a családi háttér, az iskola, a szabadidő eltöltése, a hobbi, az értékek, az önismeret... Ezekről írok legközelebb. Addig is szeretettel figyelem tovább az unokámat.

 

 

Arany Ágnes

munkavállalási tanácsadó

mentálhigiénés mentor

tréner

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://3kiralyfi.blog.hu/api/trackback/id/tr1912478999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sakkosfx 2017.05.05. 01:50:00

Nem hiszek a pálya választási tanácsadásban. Gondoljunk csak bele kiskorukban kukás autót akarnának vagy mozdonyt vezetni! Melyik szülő akarná ezt gyerekének? Normális biztos nem! Nem beszélve arról, ha több dolog iránt érdeklődik és mindben tehetségesnek bizonyul. És el kell gondolkodni a foglalkozás társadalmi elfogadottságán is és a fizetéseken is. Boldog ember csakis akkor lehet, ha jól keres és jó kilátásai vannak a jövőre nézve is!

2017.05.05. 08:31:19

@sakkosfx: "Boldog ember csakis akkor lehet, ha jól keres és jó kilátásai vannak a jövőre nézve is! "

Boldog ember csakis akkor lehet valakiből, ha sikerül megtalálnia az egyensúlyt munka és magánélet között, elfogadható a fizetés mellett. A mai magyarországon általában nincs optimum. Menő szakmákban átlag feletti javadalmazásért csapágyasra hajtanak, sok a stressz, de mellette garantáltan semmire nem marad időd, se családra se hobbira, se életre. Vagy marad a stresszmentes út, a társadalmilag "megvetett" (ami számomra egyébként értelmezhetetlen, hiszen nem lehet mindenkiből mérnök) szarul fizetett szakmákban, ahol marad időd mindenre, csak az örökös pénzhiány miatt mész lelkileg tropára. Én is a mozdonyvezető / mentősofőr akartam gyerekkoromban lenni, a poén az, hogy egyre többször játszom el a gondolattal, hogy egyszer profilt váltok, és beteljesítem a gyerekkori álmokat.

báró Csekonics 2017.05.05. 10:50:35

Így igaz - nem minden a pénz. Persze van egy szint, ami _alatt_ kb. minden mindegy mert napi problémákat okoz a pénztelenség, de azért nagyon fontos hogy legyen ideje és energiája is az embernek elkölteni. Ha máskor nem, hát legalább hétvégén.
Ha meg már családos, akkor pláne igaz ez - szeretné az ember ébren látni a gyerekeket hét közben is.

Azt a munkahelyet kell megtalálni - legyen az bármi is - amit szeretsz is csinálni és meg is élsz belőle.
Nyilván a 'szereted csinálni' nem minden percben lesz érvényes, minden munkának vannak szép részei és 'kulimunka' része is, amit meg kell csinálni és kész. Meg persze a megélhetés se feltétlenül azt jelenti hogy dagadtra keresed magad...
süti beállítások módosítása