Mindenki keresi a párját és többnyire ki is szúrunk valakit, hogy igen ő kell nekem! Vagy éppen minket szúrnak ki. De vajon mi alapján? Mi tetszik meg egy nőn vagy éppen férfin, mivel tud minket elvarázsolni?

A párkeresés felfogható tulajdonképpen egy feladatként, mely 3 fő szakaszra bontható: (1) a potenciális jelölt felmérése (2) ítélet alkotás és végül (3) a lehetséges jelöltek tüzetesebb vizsgálata, hogy eldönthessük érdemes-e még több időt szánni az ismerkedésre. (Todd, 2008)

Ennek a folyamatnak természetesen, egyénenként eltérő sajátosságai vannak, hiszen gondoljunk csak bele: nincs két férfi, aki pont ugyanazzal a dumával hódítana (jó esetben). Amikor a párkeresés kérdésében valamilyen döntést hozunk pl.: „Meghívom azt a nőt egy italra!”, ha tetszik, ha nem figyelembe kell vennünk a fogadó oldal döntéseit is. Ezt úgy nevezzük, hogy kölcsönös párkeresési stratégia. Azaz figyelembe vesszük a potenciális jelöltek véleményét illetve saját vonzerőnket, értékeinket is. Így valószínűleg gyorsabban fogunk hozzánk illőt párt találni, aki viszonozza közeledésünket. De sajnos gyakran találkozhatunk egyoldalú stratégiával is. Ezt a mindennapokban a fogadó oldalról nézve nyomulásnak szoktuk érezni, ami valljuk be nem mindig kellemes. (Todd,2008)

Szóval azt már tudjuk, hogy mi az ideális stratégia, de azt még mindig nem, hogy mi alapján választunk. Kezdjük rögtön az elején. Bizonyos preferenciák evolúciósan belénk vannak kódolva. Mik is ezek? Nők esetén a tesztoszteronmarkerek, azaz egy szőrös, izmos, dominanciát sugalló férfi szinte ellenállhatatlan. Emellett szempont az erőforrás-megtartó képesség, ami tulajdonképpen a biztonságot jelenti a nők számára. És persze az utódgondozási hajlandóság is fontos, hiszen szeretnénk gyermekünknek egy gondoskodó, szerető apát. Utóbbi a férfiakban is kódolt. Olyan nő vonzó számukra, akiről feltételezhető, hogy gondját fogja viselni a gyermeküknek. A külső jegyek is fontosak, a termékenységre utaló jellemzőkön van a hangsúly, mint széles csípő, telt mellek. Férfiak esetén feltűnik a hűség elvárása is, mint preferencia. Ezt az „extrém-negatív csalásdetektor” fogalmaként ismerjük. Ennek evolúciós haszna, hogy a férfiak így nagy bizonyossággal a saját gyermeküket fogják felnevelni, nem pedig más utódját gondozzák és nem mások génjeinek továbbadódását segítik elő. (Kozma-Vízkeleti, 2015)

Az előbb bemutatott biológiai megközelítés természetesen nem a tuti recept, sok más befolyásoló tényező van. Ha már ott vagyunk az első randin vagy beszélgetésbe elegyedünk valakivel, nem feltétlen ezek alapján döntünk. Már az is számít, hogy milyen az első pillantás. A szemkontaktus felvétele és fenntartása az egyik legerősebb jele a nyitottságunknak. De ennél többről is árulkodik: pillantások által akár flörtölhetünk, lehetünk barátságosak, vagy provokatívak, a lehetőségek tárháza széles. A „jolly joker” mégsem a szem, hanem a száj. Egy valódi mosoly, rögtön pozitív érzéseket vált ki belőlünk. Nem véletlen mondják, hogy mosolyogj, akkor is, ha nincs rá okod lehet, hogy valaki éppen abba fog beleszeretni!

Azt gondoljuk, hogy mindenki tiszta lappal és egyenlő esélyekkel indul. Ám a potenciális jelöltek egyéni jellemzőin túl, saját hiedelmeink, előzetes tapasztalataink meghatározzák, hogy milyennek értékeljük a másikat. Szinte azonnal kialakul bennünk a vonzalom vagy éppen a taszítás érzése, amely később nagyon nehezen felülírható. Szóval ha valaki, hasonlít egy bunkó kollégánkra, vagy éppen a kiabálós általános iskolai tanárunkra, akkor tehet bármit, szinte biztos, hogy nem lesz már vonzó számunkra. Ráadásul a holdudvarhatás is nehezíti a nyitott ismerkedést. Ez azt jelenti, hogy bizonyos pozitív tulajdonságok, azt a fals képzetet keltik bennünk, hogy akkor biztos más pozitív tulajdonságokkal is rendelkezik a partnerünk. Például ha látunk egy szép embert, sokszor arra gondolunk, hogy biztosan ügyes, okos és még sikeres is mellé, de ez csak a mi képzeletünk (Persze lehet, hogy tényleg így van!). Szegény még meg sem szólalt, de mi máris beskatulyázzuk. Aztán ha elkezd beszélni, rögtön elkezdjük analizálni a jelöltünket: milyen a szókészlete, megpróbáljuk összeilleszteni gondolatait a miénkkel, felmérjük, hogy mennyire érdekes, mennyire passzol hozzánk, mindezt tudattalanul.(Dienes, 2014)

David Buss 1989-es vizsgálatából azonban kiderült, hogy univerzálisan fontosnak tartjuk, hogy a leendő párunk megértő, intelligens, érzelmekben gazdag és nyitott legyen. Bereczkei és munkatársai 1997-ben kutatásaik alapján azt találták, a férfiak számára a testi megjelenés is nagyon fontos, míg nők esetében kevésbé, a magasság kivételével. Érdemes még szót ejteni a humorérzékről. Jó, ha leendő partnerünkkel tudunk nevetni. Tisljaár és Bereczkei szerint a humort többségében a férfiak alkalmazzák, a nők pedig a közönség szerepében tetszelegnek. A férfiak a hódítás érdekében humorizálnak és a tapasztalat azt mutatja, hogy a nők ezt nagyra értékelik, ugyanis a humor mögött a férfiak intelligenciáját és kreativitását vélik felfedezni. Szóval uraim: elő a poénokkal a siker érdekében! (Bereczkei, 2012)

A fentiekből látható, hogy ahány ember, annyi féle párválasztási metódus van és a befolyásoló tényezők szinte végtelenek, de pont ebben rejlik a szépsége. Sohasem tudhatjuk, hogy kinek a pillantása, melyik mondat esetleg egy mosoly fog magával ragadni minket annyira, hogy elkezdődjön valami.

Maróti Eszter

Felhasznált irodalom:

Bereczkei Tamás (2012) Rejtett indítékok a párkapcsolatban – Vonzalom, párválasztás, szexualitás. Budapest:Kulcslyuk Kiadó

Dienes Angéla (2014): Csábításra születtünk. Budapest: Libri Kiadó

Peter M. Todd (2008) Koevolúciósan kifejlődött kognitív mechanizmusok a párkeresésben in: Frogács P. József: Az evolúció és a társas megismerés. Budapest: Kairosz Kiadó

Kozma-Vízkeleti Dániel (2015) Előadás a Károli Gáspár Református Egyetemen az Evolúciós magatartástudomány órán. Budapest, 2015.11.10.