Hogy megszülessenek a kívánt gyermekek!

Hogy megszülessenek a kívánt gyermekek!

Pálya (valóban) választás?

avagy a pálya választ minket…figyeld a kicsit!

2017. május 04. - Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom

 

Munkavállalási tanácsadóként dolgozom fiatalokkal is, akik még a pályaválasztás előtt állnak. Ennek kapcsán merültek föl bennem az alábbiak. Hogyan is kezdődik el ez az egész folyamat?

 

Amikor megszületik a pici, a család szeme-fénye, már kialakult ösztön-késztetésekkel és hajtóerőkkel rendelkezik. Milyen forma után nyúl szívesen, melyik szín tetszik neki, hogyan viszonyul környezetéhez, emberekhez, tárgyakhoz, hangokhoz? Aztán elkezd mászni, feláll, elindul, egyre többet ismer meg a világból, kézzel, lábbal, egész lényével részt vesz a felfedezésben.

 

 

Az én kis unokám például a porszívóval kötötte első szoros barátságát, (egy nagy, ipari, szép sárga gépről van szó, ami gömbölyű, forog és minden irányba közlekedik) annak a segítségével tanult meg felállni, járni, azt „szerelte”, forgatta, lökdöste, beszélt hozzá, és teszi ezt a mai napig nagy boldogan. Az első kimondott értelmes szó-kísérlete is a „porszigó” amivel rendesen megelőzte az Apa, lámpa és Aga (Anya) szavait, rengeteg témát le tud vele fedni a mai napig.

 

 Ismerkedés a "porszigó"-val (A kép illusztráció)

porszivo.png

 

 Vajon ez mit jelez előre? Gépészmérnök, kisgép-szerelő, vagy netán feltaláló lesz belőle?

 

Egy biztos: szülőként érdemes figyelni, előrelátóan jegyzetelni, mit is csinál, mivel is játszik csemeténk egészen kicsi korában, aztán később, mik azok a kedvelt tevékenységek, amiben el tud merülni, ami leköti eleinte percekre, később pedig akár órákra is a figyelmét.

 

Meg szoktam kérdezni a fiataloktól tanácsadáson, mivel játszottak kis korukban, milyen kedvelt tevékenységeik voltak? Van, aki rögtön mondja, hogy boltosat játszott, segített sütni a nagyinak, vagy épített, legózott.

Aztán vannak, akik alig tudnak ezekre visszaemlékezni.

 

Nagyon jellemzőek ránk az első játékaink. Én is tudom, hogy a tesómat és a szomszéd kisfiút már instruáltam, kiadtam a szerepeket, irányítottam a közös játékot. Később nagyobb gyerektársaságnak verseket, jeleneteket tanítottam be, amiket előadtunk a szüleinknek.

 

Nem lepődött meg senki aztán, amikor pedagógus lettem. 18 évig tanítottam alsó tagozatos gyerekeket, amit szenvedéllyel csináltam. Innen vezetett át sorsom a felnőttek világába, ahol gyakorlatilag ugyanaz a feladatom: keresni mindenkiben az értékeset, tehetségükre rávilágítani a virtuális elemlámpámmal.

 

A lányaim imádtak rajzolni, egyedi tárgyakat készítettek már egészen kicsi koruktól, erősségeik közt szerepelt a kézügyesség, amit aztán továbbfejlesztettek, és ez meghatározta a későbbi választásukat. Hivatásukat magas színvonalon művelik, visszatérnek az elégedett vendégek, vevők, és tovább is adják az elérhetőségüket ismerőseiknek. Kutyakozmetikus és ékszerész szakma lett a hivatásuk.

 

A kis korban felbukkanó erősségeket észrevenni, támogatni, a továbbfejlesztést segíteni – ez a szülő feladata. Tudjuk magunkról, hogy abban a tevékenységben érezzük jól magunkat, amit szívesen, belefeledkezve tudunk végezni. Ennél jobbat nem kívánhatunk gyerekeinknek sem.

 

Tehát figyeld, értsd meg a gyereket, jegyezd meg, mit és hogyan csinál, hogy segítségére tudj lenni, ha kamaszként már nem tud olyan jól visszaemlékezni a kezdetekre! Hálás lesz érte, ha elmeséled neki, piciként mit szeretett csinálni, mi volt a kedvenc elfoglaltsága. Mindenki szeretné, ha boldog és megelégedett gyereke, gyerekei volnának. Ha felnövekedve olyan pályát választanának, amiben ki tudnak teljesedni, és meg is tudnak élni belőle.

 

 

 

 

Ma is emlékszem osztályfőnököm szavaira a gimnáziumban : „Mindegy, mit csinálsz, te legyél benne a legjobb!" – Talán arra gondolhatott, hogy amit szívesen végzünk, abba tudjuk beleadni azt az energiát, amivel eredményesek lehetünk, bármi is az, amit választunk. Ma ezt úgy mondjuk, ahhoz van meg a kellő motivációnk.

 

Természetesen rengeteg összetevője van még a jó választásnak: a családi háttér, az iskola, a szabadidő eltöltése, a hobbi, az értékek, az önismeret... Ezekről írok legközelebb. Addig is szeretettel figyelem tovább az unokámat.

 

 

Arany Ágnes

munkavállalási tanácsadó

mentálhigiénés mentor

tréner

 

 

 

NEM KÖVETENDŐ PÉLDA!

Anti-bejegyzés, ami arról szól, hogyan alakult ki az egyszülős családom

Vagy mégis?

Minden jó, ha…

Amikor én még királylány voltam… olyan 14-18 éves forma, arról álmodoztam, hogy lesz két kislányom. A legerősebb késztetésként erre emlékszem.

(Fogalmam sem volt, mi leszek, merre kéne indulnom, akkor még a pályaválasztás – főleg a szülői tanácsadás ebből állt: Ott a szomszédban a gimnázium, oda mész. Az, hogy mi érdekel, és miben vagyok tehetséges, nem játszott a csapatban… Biológia-kémia tagozatra kerültem, mert a biológia legalább valamennyire érdekelt, a virágok, az emberek működése… Amikor kérdezték tőlünk jó tanáraink, mi leszel, ha… én rávágtam, hogy virágkötő. Ugye az is biológia. Persze a többi osztálytársam tudta, hogy orvos, gyógyszerész, vegyész…ők jó helyen voltak.)

Na, akkor még nem tudtam, nem csak gyereket kell „teremteni”, hanem királyfit is hozzá, aki szeretetben segít a felnevelésükben. A vágyam teljesült, ahogyan kértem, lett két gyönyörű, életrevaló, okos lányom. A Királyfi viszont könnyűnek találtatott a feladatokhoz, jobban jártunk, miután elváltunk tőle, teremtettünk magunknak nyugalmat és szeretetet, hármasban. Ezt a jelenséget úgy hívják, hogy csonka család. Mi nem éreztük annak. 

A szüleim, a Király és a Királyné, támogattak, segítettek bennünket az úton. Nem minden házasság tölti be a hozzá fűzött reményeket. Pedig királylányként teljesen be voltam sózva a jegy gyűrűért. Az én ujjamon is csillogjon a „jel”, lássa mindenki, a társadalmi elvárásoknak én is megfelelek, nem lesz belőlem „vénlány”. Király apám elég sokszor elmondta: „jobb egy elvált asszony, mint egy vénlány!” - és ezt komolyan is gondolta. Sikerült beteljesítenem az elvárását. 

Nem sikerült viszont megtanulnom, hogy értékes vagyok, és ha kivárom a megfelelő királyfit, nem kell majd egyedül megküzdenem a rám váró – két emberre szabott – feladatokkal. Emiatt a „teher alatt nő a pálma” remek lehetősége szerint küzdöttem az elemekkel, a jeges szelekkel és viharokkal, és valóban megerősödve adtam át felnövekedett királyleányaimat a nagybetűs életnek.

Biztos én vagyok a kivétel, aki nem harmonikus párkapcsolatban nevelt gyereket, nem lett karrierje, nem írt könyveket, nem lett élsportoló, sem celeb. Amit viszont köszönök ennek az élethelyzetnek: 

  • a „soha nem adom fel” érzést és kitartást 
  • a kreativitást, a problémák sokszínű megoldására való képességet 
  • a hitet, hogy megéri a küzdés, az eredmény önmagáért beszél 
  • a megbízhatóságot, hogy számíthatnak rám a szeretteim 
  • a humort, ami átlendít a rázós helyzeteken, hogy ki tudjak mászni a gödrökből 

és még sorolhatnám… 

Szerencsés vagyok, a gyerekeim tanultak az én hiányosságaimból, Ők már úgy választottak párt maguknak, hogy hosszú távú kölcsönös elköteleződés jellemzi a kapcsolatukat, egymást emelve, segítve élnek. A család a legfontosabb számukra, de ezzel együtt megvalósítják álmaikat. Olyan szakmát választottak, amiben ki tudnak teljesedni, bátran vállalták a saját lábra állást, ezen a területen is. Példaképeim ők, tanulok tőlük önérvényesítést, célok megvalósítását. 

Hogy milyen anya voltam? Erre a kérdésre majd az unokáim fognak felelni, ha a lányaim felnevelték őket.

Mert bízom abban, hogy többen is lesznek. Viszik tovább a megtanult leckéket, az értékeket, a családi egységben való erőt, a hitet saját magukban. Látom, a nagylányomon, aki a belső hangjára hallgatva neveli kétéves kisfiát, azt a ragyogó kékszemű szőkét, az üzenet átment. Bátran mernek önmaguk lenni ebben a feladatban is. Büszke vagyok Rájuk! És hálás, hogy én lehetek az Ágimama! 

Arany Ágnes
munkavállalási tanácsadó
mentálhigiénés mentor
tréner

Találjon újra egymásra a NŐ és a FÉRFI

„…de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők - szabadok, kedvesek - s mind ember, mert az egyre kevesebb...”

József Attila szavai időszerűbbek, mint valaha. Hiszen olyan korban élünk, amikor a kapcsolatok kialakítása és megtartása komoly fejtörést okoz minden- kinek. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a 21. századra jellemzően átrendeződtek a női és a férfi szerepek. A nő és a férfi kölcsönösen túlzott elvárást támaszt egymás felé, aminek követ- keztében növekszik a meg nem értés a két nem között. A szeretet és a szerelem azonban ugyanolyan létfontosságú a boldog és a hosszú élethez, amilyen mindig is volt. Vajon mit akar igazán a nő és mit a férfi?

Mindenki számára ismerős a mondás: a nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról jöttek. Mást várunk el a szextől, a szerelemtől, különbözik a viselkedésünk, a gondolkodásmódunk. Ennek ellenére férfi és nő gyönyörű kapcsolatot, szövetséget tud kialakítani, ha akar, és persze tesz érte.

A nemi különbségek már az archaikus társadalmakban megmutatkoztak. Mindkét nem részéről ősidők óta kódolt sajátosságokról van szó. A klasszikus szerepmodell szerint a férfi a családfenntartó, az anyagi javak megteremtője. Az erős, a harcos, aki óvja, védi a családját. A nő a lágy, a gyengéd, a gondoskodó, az otthon melegének őrzője. Ezek a tipikus női és férfi szerepek mára már erősen összemosódtak, nagy zűrzavart okozva ezzel a nőiesség és a férfiasság természetes megélésében.

A szerepek átalakulása megváltoztatta az egymás irányába tett elvárásokat is. A férfiakra mindinkább nőies viselkedést és gondolkodásmódot akarnak rákényszeríteni. Legyenek érzékenyek és empatikusak, hogy a végtelenségig lehessen velük boncolgatni az érzelmeket, problémákat. Ez a viselkedés általában idegen a férfitól, így ők erre a nyomásra leginkább hallgatásba burkolóznak vagy elmenekülnek. Elvárják tőlük, hogy legyenek törekvőek a munkahelyen, öltözködjenek stílusosan, tudjanak főzni, barkácsolni, legyenek csődörök az ágyban, természetesen izmos felsőtesttel és kocka hassal. Emellett legyenek tökéletes apukák, lelkisek és lelkizősek, de ugyanakkor az erő és a bátorság megtestesítői.

A nők maradjanak gyengédek, érzékiek, de álljanak meg a maguk lábán, teremtsék elő az anyagi javakat és tegyék meg a mindennapi küzdelmeiket a férfias munka világában. Legyenek egyszerre anyák, feleségek, háztartásbeliek, bomba nők, szeretők és mindemellett még harmonikusak, kipihentek, türelmesek és megértőek is.

A tömegmédia, a Hollywood ontotta szirupos filmek csak tovább színezik a látásunkat. A tökéletes női és férfi ideák médiában terjesztett képei, fiktív leírásai hozzájárulnak ahhoz, hogy a férfiaknak egyre kevésbé akaródzik elkötelezni magukat és könnyebb utat találnak a flörtölésben vagy az alkalmi kapcsolatokban. A nőket pedig már kislány koruk óta abban a hitben nevelik, hogy egy napon megérkezik a Nagy Ő, a herceg a fehér lovon, akihez képest persze csalódnak a húsvér férfiakban.

Nők és férfiak egyaránt bizonytalanokká váltak a szerepüket illetően. És nem meglepő, hogy tanácstalanok, csökken az önbecsülésük, megfelelési kényszerrel küzdenek, és gyakran nem mernek egymáshoz közeledni, vagy a kialakult űrt újra betölteni.

A boldog kapcsolat kialakításának egyik titka, hogy megértsék, mit szeretne, és mire vágyik a másik fél. A kutatások bebizonyították, hogy a megváltozott körülmények ellenére a mai nőket és férfiakat alapvetően még mindig azok az ősi kódolások, ösztönök mozgatják, amelyek már a korábbi generációkban is jelen voltak. Annyi különbséggel, hogy ezek az elvárások az évszázadok előrehaladtával sajnos mindinkább kezdik túlszárnyalni a reális mértéket.

Nézzük tehát, vajon mit akar valójában a nő és mit a férfi?

A nő elsősorban azt a férfit preferálja, aki mellett biztonságban érezheti magát anyagi és érzelmi tekintetben egyaránt. Gondoskodik róla, és ha kell, napjában többször is megerősíti őt szerelméről szavakkal és akár tettekkel. A férfi rendelkezzen ambícióval, státusszal, tekintéllyel, amelyre a nő felnézhet. A szerelmen kívül kapjon megbecsülést, tiszteletet, illetve lehessen alapozni a férfira a családalapítás és az egység megteremtése szempontjából is. Emellett kiemelkedő helyen áll a hűség, az elköteleződés, az intelligencia és az egészséges, ápolt külső. Mivel a nők szeretnek mindent ki-, be-, meg- és átbeszélni, fontos a kommunikáció, a megértő és empatikus figyelem a férfi részéről. Vonzó a nő számára a humorérzék, a közös nevetések, az együtt töltött intim idő, ami nem feltétlenül csak a szexuális együttlétet jelenti, lehet ez akár közös főzés, tánc, társasjáték, kirándulások.

A férfi prioritásai és igényei lényegében egyszerűbbek, mint a nőé. De ez nem azt jelenti, hogy sekélyesek és felszínesek. Bár a nőnek - aki hajlamos a dolgok túlkomplikálására – ezt az egyszerűséget nehéz megértenie és elfogadnia. Kár lenne tagadni, hogy a férfi számára első helyen általában a szexualitás áll, és mivel vizuális típus, fontos a vonzó, attraktív külső. Ehhez szerencsére nem kell feltétlenül szépségkirálynőnek lenni. Hiszen a külső szépség relatív, mindenkinél mást jelent, ami lényeges az a belső szépség és kisugárzás. Egy nőn mindig látszik, ha kibékült és elégedett önmagával, ez a harmónia belülről fakad, ilyenkor a nő sugárzik és ragyog. A férfi számára is fontos – akárcsak a nőknél - a szerető szívű gondoskodás, az intelligencia és a humorérzék. A legtöbb férfinak van egy különleges szobája: ez a „semmi-szoba”, ezt a nőnek nehéz megértenie. Neve pontosan kifejezi, ami itt történik: semmi. Sok férfinak ráadásul ez a kedvenc helye. Erre a helyre vonul el, ha horgászik, tévét néz, vagy csak ül és bámul maga elé. A „semmi-szobának” azonban rendeltetése van: ez a férfi számára az énidő, a zavartalan egyedüllét, hogy újratermelje a szellemi energiáit. És ha ilyenkor a nő megkérdezi a férfit: „Most mire gondolsz?”, és a válasz erre: „Semmire”, akkor higgyük el, hogy ilyenkor tényleg nem gondol semmire.

A férfiak és a nők tehát mások. Nem jobbak, nem rosszabbak: csupán mások. Mindenki maga dönthet afelől, hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Azonban ha megértjük és tiszteletben tartjuk a másik nem különbözőségeit, körültekintőbben dönthetünk a boldogabb jövőnkről.

Forrás:
Allan & Barbara Pease: A férfinak szex kell, a nőnek szerelem. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010.
KaloJ. - PándyM. – Popper P. – Ranschburg J.:Felcserélt szerepek – Nagyszerű nők, gyönyörű férfiak. Saxum Könyvkiadó, Budapest, 2007.


                  Pap Ildikó
                   life coach
Három Királyfi, Három Királylány
          Mozgalom önkéntese

Elégedetten a párkapcsolatban – mitől függ? mitől leszünk elégedettek?

Boldogság, harmónia, kiegyensúlyozottság és elégedettség egy párkapcsolatban – legtöbbünk vágya, célja ez, de vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy ez mitől függ, milyen tényezők befolyásolnak minket leginkább.

Érdemes először átgondolni, hogy számunkra mi okoz leginkább örömet, mi befolyásolja elsősorban kapcsolatunkkal való elégedettségünket, illetve melyek azok a területek, tényezők, melyek hatására úgy érezzük, hogy kapcsolatunk kihült, és inkább nehézségek forrása, mint támogató és erőt adó háttér. A gyermeknevelés, az anyagiak, a szabadidő eltöltése, a szexuális élet, a munkahelyi feladatok vagy éppen a háztartás körüli pozitív és negatív megélések határozzák meg a kapcsolattal való elégedettségünk, vagy ezek másodlagos tényezők?

A személyes vélemény megfogalmazása után tekintsünk  rá arra, hogy mit mutatnak ezzel kapcsolatban a különféle kutatások, milyen elégedettséget meghatározó tényezőket azonosítottak. A párkapcsolati elégedettség egy szubjektív fogalom, nehéz pontosan  körülhatárolni, így az ezzel kapcsolatos elképzelések is többféle irányt mutatnak. A kiegyensúlyozottságot okozó tényezők egyéni különbségeket is magukban rejtenek ugyan, de a széles körű vizsgálatok nagy egyetértést mutatnak a legfontosabb elégedettséget okozó tényezők meghatározásában. Az alábbi ábra egy több szakirodalmat áttekintő, összegző munkára támaszkodva mutatja be azokat a tényezőket, melyek befolyással vannak az elégedettségre, illetve az elégedetlenségre férfiak/férjek és nők/feleségek szerint.

tablazat.jpgAz elégedettséget és elégedetlenséget okozó tényezők

Jól látható, hogy a szexuális élettel kapcsolatos élmények és problémák meghatározóak a párkapcsolati elégedettséget tekintve, mindkét nemnél ez került első helyre az elégedetlenséget okozó tényezők között. Az anyagi problémák és a gyermeknevelés körüli nehézségek szintén meghatározóak mindkét nemnél. Kirajzolódik továbbá az is, hogy a megkérdezett férfiak jelentős része személyes szabadságának korlátozását éli meg nehezen, a nők pedig társuk munkahelyi leterheltségétől elégedetlenebbek a kapcsolatukkal.

A  partnerek közötti mély kapcsolat, az anyaság és az apaság élménye, valamit a gyermekkel való jó kapcsolat mindkét nemnél lényeges az elégedettséget tekintve. A kapcsolati békét leginkább előidéző egyéb tényezők mellett erősebb nemek szerinti eltéréseket találunk. A nők a biztonság és az érzelmi támogatás jelentőségét emelték ki, illetve a manapság egyre fontosabbá váló személyes fejlődés lehetőségét. A közös célok, közös érdeklődés és hasonló életstílus a férfiak számára bizonyult fontosabbnak az elégedettségükkel kapcsolatban.

A vizsgálatok alapján leginkább meghatározó tényezők mellett természetesen számos más faktor is szerepet játszik abban, hogy egy személy hogyan érez és gondolkodik magáról, társáról, illetve kapcsolatáról. A párkapcsolatok pozitív és negatív megítélésében és megélésében fontos szerepet kap például az, hogy a felmerülő problémákkal, stresszel, konfliktusokkal  hogyan küzdenek meg, mennyire illenek össze, vagy hogy milyen módon fejezik ki egymás iránti szeretetüket és megbecsülésüket. Későbbi bejegyzéseimben ezekre a kérdésekre is bemutatok néhány lehetséges választ.

Janovicz Andrea
pszichológus
párkapcsolati tanácsadó

Párválasztás – mégis mi alapján?

Mindenki keresi a párját és többnyire ki is szúrunk valakit, hogy igen ő kell nekem! Vagy éppen minket szúrnak ki. De vajon mi alapján? Mi tetszik meg egy nőn vagy éppen férfin, mivel tud minket elvarázsolni?

pexels-photo-321943.jpeg

A párkeresés felfogható tulajdonképpen egy feladatként, mely 3 fő szakaszra bontható: (1) a potenciális jelölt felmérése (2) ítélet alkotás és végül (3) a lehetséges jelöltek tüzetesebb vizsgálata, hogy eldönthessük érdemes-e még több időt szánni az ismerkedésre. (Todd, 2008)

Ennek a folyamatnak természetesen, egyénenként eltérő sajátosságai vannak, hiszen gondoljunk csak bele: nincs két férfi, aki pont ugyanazzal a dumával hódítana (jó esetben). Amikor a párkeresés kérdésében valamilyen döntést hozunk pl.: „Meghívom azt a nőt egy italra!”, ha tetszik, ha nem figyelembe kell vennünk a fogadó oldal döntéseit is. Ezt úgy nevezzük, hogy kölcsönös párkeresési stratégia. Azaz figyelembe vesszük a potenciális jelöltek véleményét illetve saját vonzerőnket, értékeinket is. Így valószínűleg gyorsabban fogunk hozzánk illőt párt találni, aki viszonozza közeledésünket. De sajnos gyakran találkozhatunk egyoldalú stratégiával is. Ezt a mindennapokban a fogadó oldalról nézve nyomulásnak szoktuk érezni, ami valljuk be nem mindig kellemes. (Todd,2008)

Szóval azt már tudjuk, hogy mi az ideális stratégia, de azt még mindig nem, hogy mi alapján választunk. Kezdjük rögtön az elején. Bizonyos preferenciák evolúciósan belénk vannak kódolva. Mik is ezek? Nők esetén a tesztoszteronmarkerek, azaz egy szőrös, izmos, dominanciát sugalló férfi szinte ellenállhatatlan. Emellett szempont az erőforrás-megtartó képesség, ami tulajdonképpen a biztonságot jelenti a nők számára. És persze az utódgondozási hajlandóság is fontos, hiszen szeretnénk gyermekünknek egy gondoskodó, szerető apát. Utóbbi a férfiakban is kódolt. Olyan nő vonzó számukra, akiről feltételezhető, hogy gondját fogja viselni a gyermeküknek. A külső jegyek is fontosak, a termékenységre utaló jellemzőkön van a hangsúly, mint széles csípő, telt mellek. Férfiak esetén feltűnik a hűség elvárása is, mint preferencia. Ezt az „extrém-negatív csalásdetektor” fogalmaként ismerjük. Ennek evolúciós haszna, hogy a férfiak így nagy bizonyossággal a saját gyermeküket fogják felnevelni, nem pedig más utódját gondozzák és nem mások génjeinek továbbadódását segítik elő. (Kozma-Vízkeleti, 2015)

Az előbb bemutatott biológiai megközelítés természetesen nem a tuti recept, sok más befolyásoló tényező van. Ha már ott vagyunk az első randin vagy beszélgetésbe elegyedünk valakivel, nem feltétlen ezek alapján döntünk. Már az is számít, hogy milyen az első pillantás. A szemkontaktus felvétele és fenntartása az egyik legerősebb jele a nyitottságunknak. De ennél többről is árulkodik: pillantások által akár flörtölhetünk, lehetünk barátságosak, vagy provokatívak, a lehetőségek tárháza széles. A „jolly joker” mégsem a szem, hanem a száj. Egy valódi mosoly, rögtön pozitív érzéseket vált ki belőlünk. Nem véletlen mondják, hogy mosolyogj, akkor is, ha nincs rá okod lehet, hogy valaki éppen abba fog beleszeretni!

Azt gondoljuk, hogy mindenki tiszta lappal és egyenlő esélyekkel indul. Ám a potenciális jelöltek egyéni jellemzőin túl, saját hiedelmeink, előzetes tapasztalataink meghatározzák, hogy milyennek értékeljük a másikat. Szinte azonnal kialakul bennünk a vonzalom vagy éppen a taszítás érzése, amely később nagyon nehezen felülírható. Szóval ha valaki, hasonlít egy bunkó kollégánkra, vagy éppen a kiabálós általános iskolai tanárunkra, akkor tehet bármit, szinte biztos, hogy nem lesz már vonzó számunkra. Ráadásul a holdudvarhatás is nehezíti a nyitott ismerkedést. Ez azt jelenti, hogy bizonyos pozitív tulajdonságok, azt a fals képzetet keltik bennünk, hogy akkor biztos más pozitív tulajdonságokkal is rendelkezik a partnerünk. Például ha látunk egy szép embert, sokszor arra gondolunk, hogy biztosan ügyes, okos és még sikeres is mellé, de ez csak a mi képzeletünk (Persze lehet, hogy tényleg így van!). Szegény még meg sem szólalt, de mi máris beskatulyázzuk. Aztán ha elkezd beszélni, rögtön elkezdjük analizálni a jelöltünket: milyen a szókészlete, megpróbáljuk összeilleszteni gondolatait a miénkkel, felmérjük, hogy mennyire érdekes, mennyire passzol hozzánk, mindezt tudattalanul.(Dienes, 2014)

David Buss 1989-es vizsgálatából azonban kiderült, hogy univerzálisan fontosnak tartjuk, hogy a leendő párunk megértő, intelligens, érzelmekben gazdag és nyitott legyen. Bereczkei és munkatársai 1997-ben kutatásaik alapján azt találták, a férfiak számára a testi megjelenés is nagyon fontos, míg nők esetében kevésbé, a magasság kivételével. Érdemes még szót ejteni a humorérzékről. Jó, ha leendő partnerünkkel tudunk nevetni. Tisljaár és Bereczkei szerint a humort többségében a férfiak alkalmazzák, a nők pedig a közönség szerepében tetszelegnek. A férfiak a hódítás érdekében humorizálnak és a tapasztalat azt mutatja, hogy a nők ezt nagyra értékelik, ugyanis a humor mögött a férfiak intelligenciáját és kreativitását vélik felfedezni. Szóval uraim: elő a poénokkal a siker érdekében! (Bereczkei, 2012)

A fentiekből látható, hogy ahány ember, annyi féle párválasztási metódus van és a befolyásoló tényezők szinte végtelenek, de pont ebben rejlik a szépsége. Sohasem tudhatjuk, hogy kinek a pillantása, melyik mondat esetleg egy mosoly fog magával ragadni minket annyira, hogy elkezdődjön valami.

Maróti Eszter

Felhasznált irodalom:

Bereczkei Tamás (2012) Rejtett indítékok a párkapcsolatban – Vonzalom, párválasztás, szexualitás. Budapest:Kulcslyuk Kiadó

Dienes Angéla (2014): Csábításra születtünk. Budapest: Libri Kiadó

Peter M. Todd (2008) Koevolúciósan kifejlődött kognitív mechanizmusok a párkeresésben in: Frogács P. József: Az evolúció és a társas megismerés. Budapest: Kairosz Kiadó

Kozma-Vízkeleti Dániel (2015) Előadás a Károli Gáspár Református Egyetemen az Evolúciós magatartástudomány órán. Budapest, 2015.11.10.

Boldogító kapcsolatok

- Miben rejlik a bensőséges kapcsolatok ereje? -

A tavasz érkeztével nemcsak a természet, hanem a lelkünk is kivirágzik. A napsütés, a szirmaikat bontó virágok kavalkádja szívünket is kinyitják a világra és lehetőséget adnak a kitárulkozásra, az egymás felé fordulásra. A kapcsolataink ápolása, az új kötelékek kiépítése alapvető örömforrásai az életünknek, ezért fontos időt és energiát áldoznunk rájuk.

A valakihez tartozás élménye már a fogantatásunk pillanatától kezdve jelen van az életünkben, hiszen édesanyánk az anyaméhben is a szíve alatt hordott minket. A születést követő első életévünk, az anyával kialakult kötődés, a szerető, védő, elfogadó, gyámolító, gondoskodó kapcsolat megtapasztalása kulcsfontosságú a személyiségünk fejlődésében. Ez a tapasztalás kihatással van a későbbi kapcsolatainkra is. Ahhoz, hogy teljes, egészséges életet élhessünk, szükségünk van bensőséges, szerető kötelékekre, ahol megnyílhatunk, kiteljesedhetünk és önmagunk lehetünk.

A hangsúly a közeli, minőségi kapcsolatokon van. Hiszen hiába rendelkezünk látszólag sok ismerőssel, ha azok megrekednek a pusztán felszínes – virtuális - érintkezéseknél és beszélgetéseknél. Bensőséges kapcsolatok híján elhagyatva és magányosan érezhetjük magunkat, ami a boldogtalanság egyik legnagyobb forrása. Ha boldogabbá szeretnénk válni, érdemes a személyes kapcsolatainkra fordítani a figyelmünket, melyek egészségünk és lelki jólétünk szempontjából is elengedhetetlenek.

Miért fokozza örömforrásunkat a kapcsolataink tudatos ápolása és az új kötelékek kiépítése?

Egyfelől azért, mert jóleső érzés, hogy nem vagyunk egyedül. Társainkban támaszt találunk a bajban. Családtagjaink, barátaink, párunk, vagy egy hozzánk közelálló munkatárs segítő kezet nyújthat abban, hogy megbirkózzunk az élet kihívásaival és kudarcaival. Legtöbbször elég, ha csak meghallgatnak minket és kibeszélhetjük azt, ami a lelkünket nyomja. Már ezzel csökkenhet a bennünk lévő feszültség és szorongás.

Van úgy, hogy az ilyen beszélgetések alkalmával szembesülünk azzal, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal, más is lehet hasonló helyzetben. Ez könnyebbséget adhat a feloldásra. És bizony fordított esetben is jól működik. Nekünk is felemelő és jóleső érzést okoz a másoknak nyújtott vigasz és biztatás.

Másfelől az érzelmi vagy kézzelfogható támogatás motiváló erőt jelent. Lendületet ad, segít bennünket kitartani a céljaink mellett és előmozdít azok megvalósításában. Egy őszinte kapcsolat tükröt is tarthat elénk, hogyha szükséges, akkor a realitás talaján maradjunk.

A legfontosabb azonban a szeretet érzésének megélése. Goethe gondolata nagy igazságot fogalmaz meg: „Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.” Hiszen minden boldog kapcsolat alapja és gyökere az őszinte és elfogadó szeretet.

Hogyan őrizhetjük meg kapcsolatainkat? Miként nyithatunk a bensőséges kapcsolatok felé?

A legnagyobb érték és ajándék az idő, amit adhatunk másoknak. Idő a személyes találkozásokra, a felszínes internetes levélváltásokkal szemben. Idő a közös programokra, a csendre, a mély beszélgetésekre és a nevetésekre.

Legyen része mindennapjainknak a hála, a köszönet, a pozitív érzések kifejezése. Merjünk megnyílni és ezeket tudatni a másikkal, akár többször is egy nap. Fejezzük ki a megbecsülésünket, büszkeségünket és örömünket mások sikeréért, legyen szó akár családtagról, barátról, szerelmünkről vagy munkatársról.

A szavak helyett néha beszéljenek a tettek: öleljünk, érintsünk, mosolyogjunk a másikra. Hiszen ezek mind növelik a boldogságot, az egészséget és javítják kapcsolatainkat.

Ha konfliktusra kerülne sor, legyünk konstruktívak, törekedjünk a megoldás felé. Nagyon sok időt és energiát lehet elpazarolni a veszekedésekkel, egymás meg nem értésével. Próbáljuk meg a másik fél szemszögéből nézni a helyzetet, tanuljunk meg engedni. Segíthet, ha a megszokotthoz képest másként reagálunk egy konfliktushelyzetben. Csempésszünk humort a vitába.

Nyújtsunk figyelmet és támogatást. Ezzel nemcsak a másik embernek teszünk jót, hiszen minket is pozitív érzésekkel tölt el egy-egy apró segítségnyújtás, ajándékozás, odafigyelés.

Minél tudatosabban építjük be ezeket a tevékenységeket az életünkbe, annál természetesebbé válnak számunkra és járulnak hozzá a boldogabb kapcsolatok kialakításához!

Forrás:
Bagdi B. – Dezső A.: Boldogságóra. A pozitív pszichológia lehetőségei a fiatalok személyiségfejlesztésében – 14-20 éveseknek. Mental Focus Kft.
Bagdy E. - Belső N. – Popper P.: Szeretet – szerelem, szexualitás. Saxum Könyvkiadó, Budapest, 2004.

                  Pap Ildikó
                   life coach
Három Királyfi, Három Királylány
          Mozgalom önkéntese

Szeresd magad, hogy mások is szerethessenek!

- Miért fontos önmagunk szeretete? –

Mérő László pszichológus szavaival élve „Minden ember egy kis csoda, mivel egyszeri és megismételhetetlen.” Miért van mégis az, hogy az emberek többsége küzd azzal, hogy szeresse és elfogadja önmagát? Hogyan tudnánk újra önmagunkhoz visszatalálni a bensőséges szeretet és elfogadás jegyében? És vajon mindez hogyan hat kapcsolataink milyenségére?

Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Azonban nem mindegy, hogy ebben a kapcsolatban két fél ember találkozik, vagy két egész ember alkot egy új szövetséget. Hiszen akkor vagyunk képesek másokkal kiegyensúlyozott, örömteli kapcsolatot kialakítani, ha önmagunkkal is harmóniában élünk. Ehhez pedig megfelelő önbecsülésre van szükségünk.

Az önbecsülés az egyik legfőbb alapértékünk. Azt jelenti, hogy bízunk önmagunkban, pozitív és reális énképpel rendelkezünk, illetve minden hibánk, korlátunk, kudarcunk ellenére is feltétel nélkül szeretjük és elfogadjuk önmagunkat. Az önbecsülés egy olyan belső erőforrás, amely a boldogságunkhoz is hozzájárul azáltal, hogy mindig lesz egy társunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk: aki nem más, mint mi magunk.

A nem megfelelő önbecsülés megnehezítheti az életünket és a kapcsolatainkat. Kinek így, kinek úgy, de mindannyiunk számára ismerős az érzés, amikor másokat szebbnek, tehetségesebbnek, sikeresebbnek látunk. Nekik minden olyan könnyen sikerül. Mi pedig már megint azon kapjuk magunkat, hogy elégedetlenek vagyunk, rágódunk azon, hogy hibáztunk, vagy nem vagyunk elég jók. Reggel a tükör előtt állva kritikusan mustráljuk a hasunkat, a fenekünket és megállapítjuk, hogy az egyébként is karikás szemünk mellé egy újabb szarkaláb került. Ahelyett, hogy szélesen belemosolyognánk a tükörbe. És következik az önmarcangolás. Hogyan fog így bárki is szeretni és elfogadni? Mi lesz, ha a párkapcsolatomban elmúlik a rózsaszín köd, a párom rájön a hibáimra, azt fogja gondolni rólam, amit én is gondolok magamról és inkább elmenekül tőlem?

Akinél nincs belső forrása az önbecsülésnek, könnyen egyensúlyvesztett állapotba kerül. Folyton a külvilágtól – párjától, barátaitól, munkatársaitól stb. – függ és várja az elismerést, a megerősítést, ami a környezet számára is sokszor terhes lehet. Ilyenkor szoktuk például a párunkat zaklatni az ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel: Szeretsz még?, Ugye nem fogsz elhagyni?, Láttam, hogy lájkoltad a facebookon xy képét, ő szebb, mint én, ugye? A kapott pozitív válasz azonban csak ideig-óráig képes feltölteni az érzelmi állapotot és megnyugtatni a lelket. A kétségek előbb-utóbb újra utat törnek maguknak.

Van, hogy az önbecsülés hiányából fakadóan nem szeretjük eléggé magunkat, így elképzelhetetlennek tartjuk azt is, hogy valaki szeressen minket. A visszautasítástól való félelem sokszor szorongásban, gátlásos viselkedésben, elzárkózásban nyilvánul meg, nem merünk kezdeményezni és nyitni mások felé. Pedig nem is lehet, és nem is kell tökéletesnek lennünk. Ahogyan másokat képesek vagyunk szeretni és elfogadni tökéletlenségükkel és szépségükkel együtt, úgy önmagunkat is szerethetjük fényességünkkel és sötétségünkkel egyaránt.

Az alacsony önbecsülés eltérő mélységből és eltérő környezetből eredhet. Lehet már egészen kora gyermekkorból, serdülőkorból, fiatal felnőtt korból adódó tapasztalás, közvetlen környezetből – szülőktől, testvérektől, tanároktól, kortársaktól, barátoktól – származó megítélés, leértékelés következménye. De későbbi életszakaszban is jelentős szerepet játszhatnak az önbecsülés alakulásában a szerelmi, munkahelyi, vagy egyéb területről eredő csalódások, visszautasítások, kudarcok megélése.

Szerencsére soha nem késő. A belső önbecsülésünk is fejleszthető, ha kellő időt és energiát szánunk magunkra. Azonban nagyon fontos, hogy mindig csak egyetlen célt tűzünk ki magunk elé és fokozatosan, lépésről lépésre haladjunk.

  1. Az első és egyben az egyik legnehezebb lépés, hogy ismerjük meg önmagunkat és találjunk rá igaz, belső valónkra. Bátran fedezzük fel képességeinket, értékeinket, melyekre büszkék lehetünk – akár Büszkeség listát is írhatunk magunkról -, tárjuk fel korlátainkat, hiányosságainkat, amelyeket fejleszthetünk. Kérdezzük meg magunktól, hogy milyenek vagyunk, a környezetünktől, hogy milyennek látnak minket. Foglalkozzunk azzal, hogy mit szeretnénk és mit nem, mik a céljaink, amiket el szeretnénk érni, és mik a lehetőségeink, melyekkel rendelkezünk, vagy rendelkezhetünk.

  2. Fogadjuk el magunkat. Belsőnket és külsőnket egyaránt. Merjük vállalni a saját tökéletlenségünket és meglátni a valódi szépségünket. Akár mindennap indíthatjuk úgy a napot, hogy egy cetlire felírunk egy pozitívumot önmagunkról, amelyre többször is ránézünk a nap folyamán.

  3. Tanuljunk meg egyedül lenni és szeretni önmagunk társaságát. Hiszen ha jóban vagyunk magunkkal, szívesen vagyok magunkkal, el tudunk csendesedni, jó érzéseink vannak magunkkal és a világgal kapcsolatban, akkor a másokkal való kapcsolatainkban is megtudjuk ezeket az érzéseket tapasztalni.

  4. Maradjunk a jelenben. Éljük meg a jelen szépségeit, apró örömeit és legyünk hálásak, azért amink van.

  5. Vállaljunk felelősséget. Felelősségvállalás önmagunkért, fejlődésünkért, életünkért, másokért megerősít bennünket a létezésünkben, szilárdabbá tesz és erőforrást jelent.

  6. Vállaljunk kockázatot és merjünk cselekedni. Kezdjük apró tevékenységekkel, de arra figyeljünk, hogy ezeket később meghaladjuk. Lehet ez bármilyen hobbi, sport, kedvtelés, klub, közösség, amit szeretünk, és amiben sikereket tudunk elérni.

  7. Hallgattassuk el a belső kritikus hangot, félelmeket. Fontos a magunk és a mások véleménye, de ne hagyjuk, hogy a félelmek, rágódások, kritikák megakadályozzanak minket abban, hogy kilépjünk a komfortzónából és merjünk új utakra lépni.

  8. Ha kudarc ér, tanuljunk belőle, de ne hagyjuk, hogy eltántorítson minket. Hiszen a kudarc a siker része, és ezt senki sem úszhatja meg.

  9. Engedjünk teret a humornak. Ez persze nem kárörvendés, vagy gúnyolódás. A gyógyító nevetés, a derű viszont képes átszínezi a legsötétebb képeket is.

  10. Fogadjuk el környezetünk támogatását. Ne feledjük, nem vagyunk egyedül, ne féljünk kapaszkodókhoz nyúlni. Lehet ez egy barát, egy családtag, egy szakember támogatása, vagy egy segítő könyv, amellyel könnyebben rálelhetünk az utunkra.

Tegyük meg az első lépéseket önmagunk felé, hogy ezáltal másokhoz is elérhessünk!
 

Forrás:
Bagdy E. – Kádár A. – Kozma-Vízkeleti D. – Pál F. – Szondy M.: Bízz magadban! Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2014.
Christophe A. - Francois L.: Önbecsülés – önszeretet, önkép, önbizalom. Park Könyvkiadó, Budapest, 2013.
F. Várkonyi Zs. – Mireisz L. – Popper P.: Önzés és csalódás. A bennünk lakó árnyék. Saxum Kiadó, Budapest, 2006.
Pál F.: A szorongástól az önbecsülésig. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2012.

 

                  Pap Ildikó
                   life coach
Három Királyfi, Három Királylány
          Mozgalom önkéntese

süti beállítások módosítása